Ha ezt valaki 20 évvel ezelőtt mondja nekem, biztosan minimum bolondnak gondolom. Mára már világosság vált rengeteg tapasztaláson keresztül, hogy az Univerzum energiái csodákra képesek, hatalmas erővel bírnak. Ha tiszteletben tartjuk ezt az energiát, alázattal nyúlunk felé, és kizárólag jóra használjuk, nagy segítségünkre lehet. E nélkül az energia nélkül nincs élet. Ha hiszed, ha nem. Az energiavezetékek ugyanúgy behálózzák a testünket, mint az érrendszerünk. Csomópontjaikat csakráknak nevezzük. Erről már te is biztosan hallottál. A csakrák energia felvevő helyek, a nadik energia vezetékek, amik a test távoli pontjára is eljuttatják ezt az "üzemanyagot". A tested minél nagyobb nyugalmi állapotban van, annál jobban tud áramolni ez az energia. Amikor pihensz, relaxálsz, meditálsz vagy épp elmélyültél valamilyen tevékenységben és teljesen ellazultál benne, tulajdonképpen töltőre teszed magadat. Szó szerint! Ha belegondolsz, ez egy csoda. Bárki számára bármikor elérhető, csak hagyni kell!
Ez a szóhasználatunkban is benne van, de gondoltad volna, hogy amikor azt mondod: „tele vagyok energiával”, „nincs energiám”, „leszívták az energiám”, akkor a valóságot fogalmazod meg?
Amikor jól érzed magad a bőrödben, tele vagy élettel, jó kedvvel, energiával, tetterővel, kreatív gondolatokkal, biztosan fel vannak töltve az energia vezetékeid! Mivel ilyenkor laza a test, nincs feszülés, még többet kapsz a jóból. Amikor tele vagy feszültséggel, sokkal kevésbé tud ez működni. Ha valamivel kibillented magad az egyensúlyból, el kezd csökkenni az „üzemanyag” áramlása, mert a testben megjelenő feszüléseken nehezen, vagy egyáltalán nem tud átjutni. Olyan mintha az üzemanyag csövet a kocsiban megtörné valami és nem tudod miért ugrál, vagy fullad le a jármű. Ha megszűnik a törés, újra gond nélkül mehet minden tovább. Az üzemanyag- hiány minél tovább tart, annál nagyobb kárt okoz a gépezetben. A stressz, a félelmek, aggódás napi szinten mikro feszüléseket okozhatnak a szervezetben, amik mind „törések” az energia útjában. Ha ezeket időben észre veszed és hajlandó is vagy tenni érte, hogy újra kisimuljanak, egy sor kellemetlen tünettől és későbbi betegségtől tudod megkímélni magadat.
Ha a csakráid elegendő energiát tudnak felvenni, azzal a mögöttes szervek egészséges működését támogatod. Vannak módszerek amivel segíthetjük ezt az energia felvételt. Illetve vannak helyek, amiknek a magas rezgése szintén jótékony hatással van ránk.
Az egyik legfontosabb, hogy ha valahol rosszul érzed magad, és nem tudod kezelni a helyzetet, menj el onnan, vagy igyekezz minél kevesebbet ott tartózkodni! Ez egy önálló könyvnyi téma lehetne, vannak más megoldások, de ez az egyik legegyszerűbb. Ezzel leállíthatod az energiáid "lecsapolását".
Nyisd le! Olvasd tovább!
Keleten szinte minden családban van egy masszőr és rendszeresen alkalmazzák az érintésnek ezt a nagyszerű formáját. Nálunk sokan nem is tudják, hogy mennyire fontos lenne a feszültséget levenni az izmokról, a testről, a lélekről, hogy ezzel az öngyógyító folyamatokat segíthessük.
Sorolhatnám a jógát, táncot, vagy szinte bármilyen mozgást, ami felszabadít, örömmel tölt el.
Nagy segítségedre lehet egy kisbaba, a kutyád, macskád a körülötted lévő természet, virágok, fák, erdők... Ezek mind nagyon tiszta energia források, amik segítenek feltöltődni, megélni azt az adott Jelen pillanatot.
Mindig légy nyitott egy ölelésre!:). Ahogy a mondás tartja: 4 ölelés kell a túléléshez, 8 a szinten tartáshoz és 12 a gyarapodáshoz. Neked mennyi van naponta?
annál kevésbé van feszültség a testedben,
annál jobban tud működni a szervezeted öngyógyító mechanizmusa,
erősebb, energikusabb leszel,
így nagyobb az esélye, hogy közelebb kerülhetsz magadhoz és
megérezheted a Jelenlét állapotát.
Amikor fáradtak, erőtlenek vagyunk sokszor nem vesszük ezt figyelembe és még terheljük magunkat. Mert égő gyengének látszani, mit szólnak mások, nem leszek kész határidőre, kirúg a főnököm, összedől a vállalkozásom, nincs aki megcsinálja… nem engedhetem meg magamnak...
Saját élmény: abszolút együtt érzek veled, mert az a típusú ember voltam, aki az hitte, csak az a tökéletes, ahogy ő csinálja és csak ő képes rá. Talán már múlt idő...:) Nem tudtam elképzelni, hogy leálljak, például a munkámmal. Éreztem a jeleket, de figyelmen kívül hagytam. Amikor a fizikai tünetek ágynak döntöttek és képtelen voltam felkelni hetekig, nem állt meg az élet körülöttem. A család nem halt éhen, nem evett meg a kosz, a munkám sem omlott össze és anyagilag sem éreztük meg úgy mint gondoltam, mert "váratlan" időben "váratlan" helyről megérkezett amire éppen szükség volt.
Vedd észre, a tested üzeneteit! Beszél hozzád az elszoruló szíved, a gombócok a torkodban, gyomrodban, állj meg, figyeld mi történik. Ha megállsz és erőt gyűjtesz, utána sokkal hatékonyabban oldod meg a helyzetet és nem fogsz eljutni a durvább fizikai tünetekig. Azt tapasztaltam, hogy mindig vannak előjelek. Először csak a homokot szórják a szemünkbe, majd a kavicsot és azután jönnek csak a nagyobb kövek, téglák.
Megállsz a „homoknál”? Vagy feltétlenül szeretnéd, hogy a tégla betaláljon?
Nyisd le! Olvass tovább!
Saját élmény: Amikor „vak” voltam, vagy egyszerűen nem akartam észrevenni a jeleket mindig nagyobb pofon következett. Igyekeztem ezt tudatosan figyelni, de sokszor az anyagiak előtérbe helyezése, a félelmek, aggódások elsodorták a tisztánlátást. Volt hogy nem mertem lépni. Vagy egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy lépni kellene.
hogy van egy nálad/nálunk nagyobb erő, ami jó szándékkal fordul felénk és segítene, ha hagynánk. A "csakazértis" megcsinálom hozzáállások sokszor hatékonyak, de egy ponton túl nem. Vedd észre, ha nem jó az irányod! Hagyd az Univerzumot, hadd keverje egy kicsit a lapokat és csak figyeld, mi történik körülötted. Legyél nyitott minden apró jelzésre, telefonhívásra, program változásra... és adj hálát a jelekért! Amikor rálátsz a helyzetre és ÉRZED, hogy az a helyes ÚT, azonnal indulj el rajta! Ne habozz! Amikor az Univerzum "magától" intézkedik, az már nem tréfa dolog.
Hidd el, saját tapasztalat! Bizonyára voltak már előjelek, amire nem figyeltél.
Nyisd le! Olvass tovább!
Van, hogy azt érzem, hogy valami felsőbb erő, energetika átveszi az irányítást az események felett. Feldob egy szitut és hozzápakolja a „sakktábla” szereplőit. Minden viszonylag gyorsan történik és a szereplők lejátsszák a rájuk rótt feladatokat. Nincs ráhatásunk az eseményekre. A helyzetből minden résztvevőnek tanulnia kell(ene), meglátni az abból kikandikáló utat és arra venni az irányt. Nyilván minden szereplőnek más. A dolgok nem véletlenül történnek és ha nem figyelsz, vagy nem akarsz észre venni dolgokat, jön a következő helyzet. Durvább szitukkal veszélyeztetheted a "sakktáblán" lévő társaidat. Az ő feladatuk a te terelésed és fordítva. Te nem hozhatsz helyettük döntéseket, de te Dönthetsz. Még ha az adott pillanatban fájdalmas is, ezzel mindenki javát szolgálod. Még ha most nem is látszik, még akkor is, ha jelenleg haragszanak rád, majd talán később egy lépést hátralépve, úgy ránézve a történésekre ők is megértenek és hálásak lesznek majd neked.
Saját élmény: Amikor a féltéglák becsapódását követően nyalogattam a sebeim és felettébb sajnáltam magamat, mindig rá kellett jönnöm, hogy volt homok is, kavics is…kövek is… csak nem figyeltem. Annyira el voltam foglalva a „célommal”, hogy egy centit sem engedtem belőle. Holott megkapjuk, amit szeretnénk, ha beleillik az Utunkba, úgy, ahogy kell. De sokszor mikor ott van, már észre sem vesszük. Aztán ha meg baromira nem illik bele az Útba, akkor hiába próbálunk mindent elkövetni, egyáltalán nem fog sikerülni. Ilyen helyzetem is volt, nem is egy. Mint egy kos (ez az aszcendensem…nagy áldás😊) mentem neki a falnak többször is. Lepattantam, majd újra és újra próbáltam valami más perspektívából. És az Atyaúristennek nem bírt sikerülni. Most visszatekintve imába foglalom az áttörhetetlen falakat, amelyek nem engedtek kisiklani. Pedig anno jajj, de toporzékoltam előttük! Volt, hogy évekbe telt mire felfogtam, mekkora mázlim volt, hogy nem omlottak le nekem.
Nincs rossz, vagy jó... Azt mondják, hogy a sorsunk nagy része meg van írva, a cél, eljutni A-ból B-be. Az út amit megteszünk lehet légvonalban, vagy elindulhatunk Párizsba Peking beiktatásával is. Ha minél nyitottabbak vagyunk és felismerjük a testünk, lelkünk jelzéseit, annál inkább le tudjuk rövidíteni ezt az utat. Persze az Út valóban fontosabb mint maga a cél - ahogy azt a nagyok mondják, - talán nem is a hossza a lényeg, mert azon tanulunk. Viszont sokszor jobb lenne kisebb leckékből felfogni az anyagot, valami kényelmes olvasó fotelben, mint hogy egész esszéken kell hogy átrágjuk magunkat közben derékig a mocsárban gázolva. Voltam mocsárban, nehéz kijönni...
Nyisd le! Olvass tovább!
Saját élmény: Volt, hogy visszanézve másként döntöttem volna, de ott már nem az az ember voltam, mint amikor azt az adott döntést meghoztam. Ennek a kérdésnek igazából sosincs jelentősége, mert MÁR MEGTÖRTÉNT. Nem lehet rajta változtatni. Továbbá ezer impulzus ért azóta. Lehet mai fejjel másként csinálnám, de akkor nem mentem volna végig azon az úton, amin a jelen pillanatig eljutottam és nem az az ember lennék, aki most azt gondolja, hogy anno másként kellett volna dönteni. No, ezt jól megcifráztam! Remélem, még tudsz követni! 😊 Szóval én azt tapasztaltam és mondhatom, hogy gyakoroltam életem során, hogy ha éreztem a zsigereimben, hogy szükséges a változás, döntöttem, léptem. Néha keménynek, még az is lehet, hogy kegyetlennek tűntem és lehet az is voltam. De eljött mindig a pillanat, amikor egyszerűen éreztem, hogy nincs tovább. Amikor például hetek, hónapok, talán évek óta a gyomrodban gombóccal indulsz reggel munkába...Szerinted el kellene menned?
A válasz mindig a szívedben van! Arra hallgass! Ha úgy ÉRZED, itt az idő, merj változtatni! A csodák utána jönnek.
Mindegy mit csinálsz, örömmel tegyed, legyen kedved hozzá. Akkor jó, ha nem is akarod abbahagyni, simán kiiktatod a telefonod arra az időre és tényleg át tudod adni magad szőröstül-bőröstül a folyamatnak. Élvezd minden pillanatát és éld át ahogy csak tudod! Használd a lehető legtöbb érzékszerved, érezz velük! Élvezd, ahogy a tiszta energia feltölti az vezetékeidet. A végén olyan leszel, mint akit kicseréltek. Legyen az bármi, ha érzed a jótékony hatást, érdemes a napodba, hetedbe rendszeresen beiktatni, nem kell megvárni a "homokot" sem!
Saját élmény: elkezdtem minden félét kipróbálni és azt gondoltam, mikor egy új dologgal találkoztam, hogy ez az, megtaláltam! És lelkesen el kezdtem járni, csinálni, majd kibántam belőle magam, vagy úgy hozták a "véletlenek" hogy nem volt folytatás. Az az igazság nem tudtam, tulajdonképen mit is keresek. Jól akartam érezni magam, kerestem mi az ami fel tud tölteni, ami jó a testemnek, lelkemnek és ki tud kapcsolni. Később a zöldek miatti kertészkedés teljesen váratlanul hozta el nekem a Jelenlét élményt. Sose gondoltam volna, hogy ezt keresem és azt sem hogy csak ki kell mennem a ház mögé a kertbe. Szóval a lényeg, hogy FIGYELJ, merre terel az Élet. Legyél nyitott és bátor! Ha érzed a késztetést cselekedj! Lehet hogy hibázol, de sose bánd! Legfőképp ne kezd magad ostorozni, hogy milyen balfék vagy! Állj fel, változtass irányt, figyeld a jeleket és kezd újra.
Ha úgy érzed nagyon mélyen vagy és szükséges az elején külső segítség, keress valakit, akiben megbízol és képes megadni neked a kezdő löketet. De ne tőle várd a megoldást! Te tudod helyre rakni magadat, te tudod megélni a pillanatot, és te tudod igazán meggyógyítani magadat. Mindenki más külsős kizárólag csak segítség, de ha úgy érzed most szükséged van erre:
Ha sikerült ezt a csodás Jelent megízlelni, majd mindig ott akarsz tartózkodni. Ez eleinte hátráltat, mert "akarod" és nem tudod "hagyni". Pedig legyen az mosogatás, vagy egy jóízű beszélgetés, egy séta, mind, mind lehet jelenlét élmény. Csak gyakorolnunk kell "hagyni".
Gyere gyakoroljunk együtt! Ehhez ajánlok egy szuper segítséget. Kattints a gombra és olvass tovább:
Nem könnyű megfogalmazni, mit és hogyan is kell pontosan csinálni. Én azt tapasztaltam, mivel
ez egy állapot, ebbe bele lehet kerülni. De nem biztos hogy akkor amikor akarjuk, sőt, akkor biztosan nem.
Ne akard, csak hagyd hogy megtörténjen és figyelj. Először csak pillanatok és nem is biztos hogy feltűnik, egyszerűen csak érzed hogy wowww élményt kaptál. Voltak ilyen élményeim régebben is, neked is biztosan, csak nem azonosítottuk be, vagy inkább a magam nevében… azt éreztem, hogy jó ez nekem, de nem gondoltam, hogy ennyire nagy jelentősége van. Te gondoltad, hogy ez például kihathat az egészségedre?
Menj vissza! Ha valahol sikerült megtapasztalnod, érdemes ott időt töltened, az a te helyed, ami segít neked. Itt nem feltétlen földrajzilag értem.
Ha sikerül újra átélni, vedd észre, próbáld finoman megfigyelni mi történik. Legyél hálás minden pillanatért és ne hisztizz, ha elillan!
"Gyakorold" hagyni!
Ahogy írtam, nálam ez a kerttel való kapcsolatban tudott megtörténni. A növények tiszta energetikája ahogy összekapcsolódott az enyémmel (vagy fordítva) valószínűleg segített bele kerülni ebbe az energetikába.
Ilyenkor elveszik a múlt, a jövő és csak az az adott pillanat, pillanat sorozat létezik. Ahogy túrja kezem a földet, ültetem a növényt, vagy válogatom a száraz levelet, szedem a gyümölcsöt. Felerősödik az érzékelés, elveszik idő és tér és csak a föld és én vagyunk, a növény és én. Ekkor megnyílik a csatorna és kreatív ötletek, képek jelennek meg, amik rég feltett kérdésekre adnak válaszokat egyszerre. Nem vagy fáradt, nem számít hány fok van, fúj e a szél, vagy esik az eső. Csak az az "állapot" létezik téren és időn túl.
Nem kell neked is a földet túrnod! Keress valami olyat, amibe abszolút bele tudsz helyezkedni, ami TE VAGY! Amire 100%-ban oda tudsz figyelni, szeretettel, lelkesedéssel tudod csinálni. És csak csináld! (Ahogy Nike is mondja: Just do it!) Ne akarj a jelenben lenni, ne várj semmit! Minden elvárásod és ragaszkodásod az elképzeléshez, hogy milyen lesz, hátráltatni fogja a dolgot. A feladat csak annyi, hogy érezd jól magad és hagyd hogy Rád találjon! Azért születtünk erre a csodás bolygóra, hogy jól érezzük magunkat. Csak mindent túlreagálunk, túlbonyolítunk és mindenáron mi akarunk irányítani. És kiakadunk, ha nem a szánk íze szerint történnek a dolgok. Remélem, Te kivétel vagy!
Nem az, és lehet van akinél évekbe, évtizedekbe telik mire megtalálja az Irányt. Közben a ragaszkodások, önvádak, különböző játszmák, harag, düh, akár elmúlt életek hatásai mind ott lóghatnak a nyakunkban.
A lényeg, hogy indulj el Magad felé és meglátod szépen kisimulnak a dolgok! Bízz és higgy magadban! Ha úgy érzed szükséges, kérj külső segítséget, de vállald fel a felelősséget!