A növények is élőlények, az évezredek folyamán védekező mechanizmusokat fejlesztettek ki, hogy megvédjék magukat a ragadozóktól. Az ő szemükben, mi is ragadozók vagyunk.
Mik ezek a védekezések… a színükkel beolvadnak a környezetbe, szúrósak, ragacsosak, kemény héj mögé bújnak, mint a kókusz dió,
Illetve vannak a biológiai fegyverek, amikkel megmérgezik, lebénítják, vagy összezavarják a ragadozókat, illetve lecsökkentik emészthetőségüket, hogy ne tudják vég nélkül felfalni őket.
Az első ragadozók pici, apró rovarok voltak, az ellenük indított védekező mechanizmus lettek a lektinek, mint biológiai fegyver. Ezzel képesek voltak akár lebénítani ellenfelüket.
Az emlősök méreteiket tekintve nem említhetőek egy lapon a rovarokkal, legtöbb esetben nem halunk meg egy növénytől, bár vannak mérgező bogyók, mint például a nadragulya, aminek 8-10 bogyója már halálos kimenetelű lehet egy felnőtt ember számára, gyerekeknél 3-4 bogyó. Vagy megemlíthetjük itt a földimogyorót, ami nem dióféle és egy lektin bomba… nem véletlenül okoz sok embernél erős allergiás reakciót, akár anafilaxiás sokkot válthat ki, ami szintén lehet halálos kimenetelű.
A védtelen, magokkal rendelkező növények (tehát ahol nincs kemény magház) több vegyületet is tartalmaznak, amikre antitápanyagként utalnak sok esetben. Ebből a fitátok például megakadályozzák az ásványi anyagok felszívódását, aztán vannak, akik gátolják, az emésztőnedvek működését és a lektinek, amik belekavarnak a sejt szintű kommunikációba, a bélfalon réseket képesek létrehozni.
A növények nem gonoszak, konkrétan az életükért küzdenek és harcolnak, igyekeznek megvédeni magukat.
Viselkedésüket laboratóriumi körülmények között vizsgálták. Különböző rezgésekkel. Szél, napsütés, hernyó… ahogy a hernyó rezgését megérezte a növény, mérgező olajat szállított a levelekhez. A szél, napsütés rezgésére semmi védekező reakció nem történt.
Továbbá megfigyelték, hogy a növényeknek is van cirkadián ritmusuk is. Meghatározza a napnak azokat a szakaszait, ami szerinte a legrizikósabb és ott termel leginkább méreganyagot. Amikor kutatók eltávolították azt a gént a növényből, ami ezt a mechanizmust irányította, onnantól nem volt képes mérget termelni.
igen, több is van belőlük… az egyik legnagyobb vegyi fegyver csoportja a növényeknek. 1884-ben fedezték fel őket, eddig a glutént ismerted, mint lektint, ez a legnépszerűbb, rajta van a fókusz, a bussiness…
A lektinek támadási stratégiája:
Képes átjutni a bélfalon, ami 1 sejtnyi vastag, de alapterülete majd egy teniszpályányi. Vitaminok, ásványi anyagok, zsírok, cukrok és egyszerű, nem nagy méretű fehérjék szívódnak itt fel. A lektin egy nagy méretű fehérje. Ha minden rendben van, a bél nyálkás bevonata távol tudja tartani ezt a betolakodót.
Ha a védelmi bástyákból nem minden működik megfelelően, akkor viszont a lektinek képesek egy kémiai vegyület (zonulin) segítségével megnyitni a sejtek közötti teret a bélfal bevonatán, így hozzáférhetnek szövetekhez, nyirokcsomókhoz, bekerülhetnek a véráramba, ahol semmi keresnivalójuk. Ide bekerülve, úgy viselkednek, mint bármely más idegen fehérje, immunválaszt váltanak ki, ezzel gyulladást idézve elő.
A Lektinek legnagyobb problémája, hogy szinte megkülönböztethetetlenek a testünk saját fehérjéitől. Így képes összezavarni az immunrendszert, ami így a gazdatest ellen fordul. Ezt hívjuk autoimmun folyamatnak.
Zavart okoznak a sejtközi kommunikációban is, az által, hogy utánoznak, vagy blokkolnak bizonyos hormonális jelzéseket.
Úgy tűnik, hogy háborúban állunk a növényekkel, de vitaminokat, ásványi anyagokat, flavonoidokat, antioxidánsokat, polifenolokat és más mikrotáplálékokat tartalmaznak, melyek elengedhetetlenek az egészséges bélflóra és természetesen az egészséges szervezete szempontjából.
Mit lehet tenni?
